Az ember azt hinné, hogy amikor külföldre költözik, csak a táj lesz más. Más utcák, más emberek, más nyelv.
Aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy ő maga is változik.
Nem egyik napról a másikra, lés nem is látványosan. Hanem apránként, sinte észrevétlenül.
Néhány év alatt olyan dolgok lesznek teljesen természetesek, amelyeken korábban biztosan mosolyogtam volna.
A bőrönd már nem ugyanaz
A bevásárlásnál már nem az akciós táblát nézem meg először, hanem azt, vajon ez elfér-e a bőröndben, ha legközelebb hazautazunk.
Mert a norvég barna sajt például nem bírja a magyar nyári hőséget. (Ezt saját tapasztalatból mondom.)
Egy olvadozó barna sajt a reptéri poggyászban egészen különleges élmény.
A ruhásszekrényem is északibb lett
A ruháim szinte észrevétlenül átalakultak. Régen sokkal több szín volt bennük.
Ma, ha kinyitom a szekrényt, barna, zöld, szürke és bézs néz vissza rám.
És igen… megtanultam, hogy a gyapjú nem szúr, csak jól kell megválasztani.
Az időjárás már egészen mást jelent
Régen, ha esett az eső, rossz idő volt, de ma már tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Ha nem vízszintesen esik, akkor teljesen vállalható, a 15 fok már kellemes, a 8 fok sokszor pólós időnek számit.
És már fel sem kapom a fejem, amikor rövidnadrágos norvégokkal találkozom februárban.
A gyereknevelésben is sokat tanultam
Régen, ha a lányok esőben dagonyáztak volna, valószínűleg az lett volna az első gondolatom, hogy most biztos megfáznak.
Ma inkább azt nézem, mennyire élvezik.
Ha sarasan érnek haza, az többnyire azt jelenti, hogy fantasztikus napjuk volt.
És valahogy ez fontosabb lett.
Az ízlésem is megváltozott
Régen a lazac nem tartozott a kedvenc ételeim közé. Nem tudtam, hogyan kell finoman elkésziteni.
Most néha azon kapom magam a boltban, hogy megint lazac?
És amikor először barna sajtot tettek a gofrimra, biztos voltam benne, hogy valaki viccel, aztán kiderült, hogy nem.
Sőt…Most már én is szeretem.
A közlekedéshez is másképp állok
Magyarországon egy nagyobb havazás könnyen felboríthatja a közlekedést.
Itt a buszsofőr csak nyugodtan felmegy a jeges emelkedőn, miközben én hátul minden izmommal kapaszkodom.
Ő pedig valószínűleg azon gondolkodik, mit főzzön vacsorára.
És talán ez változott meg a legjobban
Megtanultam jobban örülni azoknak a dolgoknak, amelyek régen teljesen hétköznapinak tűntek.
Havat lapátolni reggel hatkor mínusz tíz fokban? Nem mindig öröm, de már nem is tragédia.
Kétszer annyit fizetni egy darab sajtért? Még mindig fáj egy kicsit.
De ha hajnalban felnézek az égre, és éppen az északi fény táncol a házunk fölött, valahogy minden a helyére kerül.
Külföldre költözni nem azt jelenti, hogy teljesen más ember leszel.
Sokkal inkább azt, hogy új szokásokat, új nézőpontokat és új történeteket viszel magaddal.
A régi éned megmarad, csak közben bővül.
Én ugyanaz az ember vagyok, aki évekkel ezelőtt elindult Norvégiába.
Csak ma már kevésbé lepődöm meg a havon, jobban értékelem a csendes hétköznapokat, és egészen természetesnek veszem, hogy két helyet is otthonomnak hívhatok.
És talán ez a legnagyobb változás. Nem az, hogy Norvégia megváltoztatott.
Hanem az, hogy megtanított más szemmel nézni a világot.