Krumpliszedés, sütés, angolóra, koncert és Halloween. Ha valaki megkérdezné, mi történt az elmúlt két hétben az első osztályban, nagyjából ezt tudnám felsorolni.

A lányom iskolai beszámolóit olvasva egyébként is gyakran érzem azt, hogy valaki összekeverte a különböző intézmények heti programjait. Krumpliszedés, hídépítés, angolóra, koncert, Halloween-készülődés, majd a végén egy teljesen hétköznapi megjegyzés arról, hogy legyen elég váltóruha. Mert persze Észak-Norvégiában az ember nem indul el csak úgy a nagyvilágba. Előbb ellenőrzi a ruházatot, és persze azt, hogy a gyerek táskájában van-e legalább egy másik gyereknyi száraz ruha minden időjárási eshetőségre.

Krumpliból krumplihajó

A múltkor már meséltem nektek arról, hogy az egész osztály elment Holtra krumplit szedni. Akkor azt hittem, ezzel nagyjából le is zárult a burgonya tromsøi karrierje, de tévedtem. A héten a gyerekek elővették a korábban összeszedett termést, és krumplihajókat készítettek belőle.

Nem úgy, hogy a tanító néni szépen megcsinálta, a gyerekek pedig körbeállták, és szakértő arckifejezéssel figyelték a folyamatot. Ők maguk vágták fel a krumplit, majd be is tették a sütőbe. A beszámolók szerint néhány ujjra sebtapasz is került, de mire elkészült az étel, és mindenki jóllakott, a kisebb sérüléseket már el is felejtették, a komolyabbakat pedig délután büszkén mutogatták a szülőknek.

A krumpli elfogyott, a történet viszont még napokig kitart. Ez azért nem rossz üzlet.

Nekem egyébként kifejezetten tetszik ebben a dologban, hogy a gyerekek nemcsak annyit tapasztalnak meg az ételkészítésből, hogy valami bekerül a sütőbe, aztán egyszer csak kész az ebéd. Előbb elmennek a földre, összeszedik a burgonyát, később feldolgozzák, végül megeszik. Itt a tanulás néha nem teljesen steril körülmények között zajlik.

Hídépítés, avagy projektmegbeszélés hatévesen

A hét elején különböző anyagokból hidakat is építettek. A feladatban nemcsak maga az építés volt a lényeg, hanem az együttműködés és az egymásra figyelés is.

Ez utóbbi hatévesen különösen izgalmas lehet. Mert az embernek van egy remek ötlete, fejben már látja maga előtt a világ legjobb hídját, erre odajön valaki, aki szerint teljesen máshogy kellene csinálni. És akkor most mi legyen? Megbeszéljük? Meghallgatjuk a másikat? Keresünk közös megoldást?

Vagy legalább megpróbáljuk nem azonnal lerombolni a másik elképzelését?

Tulajdonképpen egy kisebb építkezés, csak itt a projektmegbeszélés valószínűleg hangosabb, a résztvevők pedig még nem kérnek kávét a tárgyalóba.

Koncert a Kulturhusetben

Kedden a gyerekek a Den kulturelle skolesekken keretében a Kulturhusetbe mentek, ahol a Trio ORO koncertjén vettek részt. Ez egy norvég kulturális program, ahol az iskolások különböző művészeti és kulturális élményekkel találkozhatnak. És ami tök szuper, ez már egy hónapon belül a második ilyen kulturális esemény volt, amire a gyerekeket elvitték.

Amikor az ember az első osztályra gondol, általában a betűk, a számok, az olvasás és az írás jut eszébe. Esetleg az, hogy vajon mikor kell majd otthon gyakorolni, és hányféleképpen lehet elmagyarázni ugyanazt a feladatot, mire mindenki ugyanarra gondol. És persze itt is tanulják a betűket, olvasnak, írnak, de emellett természetes része az iskolának, hogy a gyerekek ne csak a tankönyvön keresztül találkozzanak a világgal.

Halloween, gyurma és cipzár a napköziben

A napköziben közben már az ősz és a Halloween került előtérbe. Volt arcfestés, bingó, kreatív foglalkozás és gyurmázás, aki pedig inkább kint szaladgált volna, az a megfelelő ruharétegekben az udvaron is játszhatott.

A hét második felében hangoskönyv, rajzolás, építés, cipzárhasználat és ollóval való vágás is szerepelt a programban.

Amikor a Bluey már csak angolul megy

Az órarendben az angol is szerepel, ami itt már az általános iskola első éveiben teljesen természetes. Ennek pedig lassan a hétköznapokban is látom az eredményét, csak nem feltétlenül úgy, ahogy azt az ember elképzelné.

Vannak mesék, amiket itthon már csak angolul nézünk. A Bluey például tipikusan ilyen. Én pedig néha csak állok, és próbálom megfejteni, hogy mikor jutottunk el oda, hogy a gyerek már nyelvi preferenciák alapján választ mesét. Ha másért nem, ezért mindenképp megéri egy ilyen környezetben iskolába járni.

Én ennyi idősen legfeljebb azt tudtam volna eldönteni, hogy a mesében szereplő kutya szimpatikus-e, vagy inkább a másik csatornán futó rajzfilm érdekel – persze kis túlzással. Most meg már ott tartunk, hogy a nappaliban három nyelv is versenyben lehet a távirányítóért.

Persze ettől még közel sem beszél folyékonyan angolul, de azért érdekes látni, ahogy a nyelvek lassan a mindennapok részévé válnak, és nem külön tantárgyként jelennek meg, hanem egyszerűen ott vannak az életben.

Ősz, mínuszok és a kesztyű párja

Szóval ilyen egy átlagos hét nálunk.

Mi pedig próbáljuk tartani a lépést, megtalálni a kesztyű párját, és fejben követni, hogy hétfőn házi feladat, kedden koncert, csütörtökön mit kell visszavinni, pénteken pedig vajon milyen újabb meglepetés érkezik a heti beszámolóban.

Ez most szokatlanul hosszú összefoglaló lett, de ez az a téma, amiről szívesen mesélek akár hosszabban is. Nekem is rengeteg az újdonság, és rendszeresen találok olyat, amin elgondolkodom vagy elmosolyodom.