Mi is az a Familiegruppe?

Amikor először megláttam ezt a szót az iskolai tájékoztatóban, még nem tudtam pontosan, mire kell gondolni. Aztán kiderült, hogy az iskolaév elején a gyerekeket kisebb, négy-öt családból álló csoportokba osztják, és ezek a családok időnként közös programokat szerveznek.

Igen, családostul, hétvégén.

Tehát az iskola összehoz néhány családot, aztán szépen hátralép egyet, és azt mondja: na, akkor most ismerkedjetek!

A biccentéstől a közös szánkózásig

Szerintem ez egy nagyon jó ötlet. Mert az iskolában a gyerekek megismerik egymást, együtt vannak minden nap, játszanak, tanulnak, összevesznek azon, hogy kié legyen az első hely a sorban, aztán öt perc múlva már valami teljesen másról beszélnek. A családokat viszont már sokkal nehezebb összehozni.

Látod ugyanazokat az embereket reggelente az iskola előtt, esetleg biccentetek egymásnak, valaki tudja rólad, hogy melyik gyerekhez tartozol, te pedig tudod, hogy ő is ugyanoda viszi a sajátját. Aztán mindenki megy a dolgára, és nagyjából ennyi.

Egészen addig, amíg egyszer csak kiderül, hogy nemcsak ugyanabba az iskolába jártok, hanem mostantól együtt is mentek szánkózni hétvégén.

Ez tulajdonképpen a közösségépítés egyik nagyon kézzelfogható formája. Nem valami nagy, ünnepélyes projekt, ahol mindenki körbeül egy teremben, bemutatkozik, és megpróbálja megjegyezni a másik nevét. Egyébként ezen már rég túl vagyunk. 🤭 Itt egyszerűen együtt csináltok valamit, és közben szépen, lassan megismeritek egymást.

Két nap, végtelen lista

Persze szülőként ennek azért van egy másik oldala is.

A hétvége nekünk is csak két napból áll, és általában már eleve tele van mindenféle „majd gyorsan megcsináljuk” típusú feladattal, amik valahogy soha nem gyorsak. Bevásárlás, mosás, takarítás, edzés, elintéznivalók, családi programok, meg az a bizonyos végtelen lista, amely hétfőre valami rejtélyes módon újratermeli magát.

Ehhez képest a Familiegruppe egyszer csak közli, hogy egyébként szombaton együtt töltjük a napot.

Ilyenkor az ember végignéz a hétvégéjén, majd megpróbálja matematikailag bebizonyítani, hogy valahova még biztosan befér.

Mégis megéri

De közben tényleg azt gondolom, hogy megéri.

Mert ez nemcsak a gyerekeknek ad lehetőséget arra, hogy jobban megismerjék egymást, hanem nekünk, szülőknek is. Egy idő után már nem csak annyit tudsz valakiről, hogy ő az a kisfiú az osztályból, vagy az a szülő, akivel reggelente összefuttok az iskola előtt, hanem lesz hozzá egy család, egy történet, egy közös élmény.

Lehet, hogy egyszer együtt mentetek szánkózni, lehet, hogy náluk ettetek, vagy együtt áztatok el egy kiránduláson, és azóta is van min nevetni. Legközelebb pedig, amikor reggel találkoztok az iskola előtt, már nem csak biccentetek egymásnak, hanem van miről beszélni.

Itt sokszor nemcsak azt próbálják megoldani, hogy a gyerekek egy közösségbe kerüljenek, hanem azt is, hogy idővel valóban közösséggé váljanak.

Januárban mi jövünk

Mi januárra kaptuk a szervezést, meglátjuk, mi lesz belőle. Bár Tromsøben januárban nem kell különösebben sokat gondolkodni a téli programon. Valószínűleg lesz hozzá hó bőven, sötét, hideg, úgyhogy egy közös hókunyhóépítés például egészen jó ötletnek tűnik.

Már csak azt kell majd kitalálnom, hogy négy-öt családot hogyan lehet úgy összehozni egy hókunyhó köré, hogy a végén ne nekem kelljen egyedül befejeznem az építkezést.

– Egy anya a sarkvidékről –